A bizalom hídja - Az ifjúsági coaching legfontosabb alappillére

Sokan azt gondolják, hogy egy ifjúsági coaching folyamat néhány jól feltett kérdésből és kellemes beszélgetésekből áll.

Ez azonban tévhit.

Talán éppen ezért gondolkodik sok szülő heteken, sőt hónapokon át azon, hogy kérjen-e segítséget. Olvas, keresgél, összehasonlít, mérlegel. Közben pedig telik az idő. Az az értékes idő, amelyben gyermekének talán éppen arra lenne a legnagyobb szüksége, hogy valaki segítsen elindítani őt a saját megoldásai felé vezető úton.

Amikor egy szülő először keres meg, valójában nem egy szolgáltatást választ.

A legféltettebb kincsét bízza rám, és ez óriási felelősség.

Éppen ezért számomra egy coaching folyamat kiindulópontja és legfontosabb alapja nem egy módszer, nem egy eszköz vagy egy jól felépített beszélgetés, hanem a bizalom.

A bizalom számomra az a híd, amely összeköti a szülőt, a kamaszt és a coachot.

A szülő bizalma, amikor tudja, hogy gyermeke olyan szakemberhez érkezik, aki nem ítélkezik, nem címkéz, nem veszi át a nevelés szerepét, hanem partnerként támogatja a családot. Aki tiszteletben tartja a szülői szerepet, és tudja, hogy a legfontosabb kapcsolat továbbra is a szülő és a gyermeke között marad.

A kamasz bizalma, ami sokszor egészen apró dolgokon múlik. Annak megélésén, hogy nem kell szerepet játszania. Hogy kimondhatja azt is, amit máshol nem mer. Hogy hibázhat, hogy lehet bizonytalan, hogy kérdezhet, hogy nem kell megfelelnie senkinek és hogy végre nem azt nézik, milyen jegyeket kap, vagy hogyan teljesít, hanem azt, hogy ki ő valójában.

Van azonban egy harmadik bizalom is. Az enyém.

Hiszek abban, hogy minden fiatalban ott rejlenek azok az erőforrások, amelyekre építeni lehet. Nem én adom át nekik ezeket, már most is ott vannak bennük. A coaching során közösen dolgozunk azon, hogy felismerjék, megerősítsék és bátran használni merjék azokat a képességeiket, amelyek talán eddig rejtve maradtak.

Nem kész receptek alapján dolgozom, mert nincs két egyforma kamasz, ahogyan nincs két egyforma család sem. Minden fiatal más személyiséggel, más élethelyzettel, más nehézségekkel és más erőforrásokkal érkezik. Mögöttük pedig ott áll egy család, a maga történetével, értékrendjével, örömeivel és kihívásaival.

Éppen ezért nem hiszek az előre gyártott megoldásokban.

A folyamat során nem azt keresem, hogy egy adott problémára mi az "általánosan jó" válasz, hanem azt, hogy az előttem lévő fiatalnak, a saját családjában, az ő élethelyzetben mi lehet a legjobb út.

Ami az egyik kamasznál működik, az a másiknál akár teljesen hatástalan is lehet. A tartós változás mindig személyre szabott megértésből születik, nem pedig sablonokból.

Találkozásunkkor a jelenből indulunk ki, és azon dolgozunk, hogy a fiatal felismerje saját erősségeit, megtanuljon felelősséget vállalni a döntéseiért, és magabiztosabban nézzen szembe a mindennapi kihívásokkal.

A legtöbb fiatalnak nem valakire van szüksége, aki megmondja, mit tegyen, hanem valakire, aki segít neki felfedezni, hogy képes rá.

Szülőként valószínűleg nem azt szeretnéd, hogy a gyermeked hetente vagy kéthetente csak "eltöltsön" egy coaching alkalmat. Azt szeretnéd, hogy bátrabban álljon ki magáért. Hogy könnyebben kezelje a konfliktusokat, hogy higgyen magában, hogy merjen segítséget kérni, hogy ne a kudarcai határozzák meg az önértékelését, hogy nyugodtabbak legyenek a közös esték, őszintébbek a beszélgetések, és a családban újra több legyen a bizalom, mint a feszültség.

Ezért számomra minden coaching folyamat túlmutat az együtt töltött alkalmakon. Az a célom, hogy a fiatal olyan felismerésekkel, készségekkel és elsajátított módszerekkel térjen haza, amelyek a mindennapjaiban is elkísérik.

Amikor megszületik a bizalom, elmélyülnek a beszélgetések, és velük együtt a kapcsolatok is. Néha éppen ez az első lépés ahhoz, hogy egy családban újra könnyebb legyen egymást meghallani.

A coaching valódi értéke nem az, hogy minden problémát azonnal megold, hanem az, hogy a fiatal idővel már a folyamat nélkül is képes lesz szembenézni a kihívásokkal, és megtanul bízni önmagában. 

A coaching egyszer véget ér. Az önmagába vetett hitnek viszont egy életen át el kell kísérnie a fiatalt. Így a legnagyobb ajándék, amit egy fiatal kaphat, nem egy kész válasz, hanem az a felismerés, hogy a válaszok nagy része végig ott volt benne.