Edzésen minden sikerül, de a meccsen túlizgulja 

Sok szülő ismeri ezt a helyzetet.

Edzésen a gyerek magabiztos. Szépen passzol, jól mozog a pályán, bátran vállalja a helyzeteket.
A kapura lövések is mennek, sőt néha még a legnehezebb szituációkat is könnyedén megoldja.

Aztán jön a mérkőzés, és mintha egy másik gyereket látnánk a pályán.

A mozgása bizonytalanabb, a döntések lassabbak, a helyzeteknél pedig sokszor elmarad az a határozottság, amit edzésen megszoktunk tőle.

Sok szülő ilyenkor értetlenül áll a helyzet előtt.

"Hiszen edzésen mindig sikerül."

"Miért izgul ennyire?"

"Miért nem meri meglőni?"

A válasz sokszor egyszerűbb, mint gondolnánk.

Edzésen a gyerek biztonságban van. Ott nincs tét. A hibák természetesek, a játék részei. A környezet ismerős, a légkör is támogató.

A mérkőzés viszont egészen más, hiszen hirtelen "láthatóvá" válik. Ott jelen van:

- az ellenfél

- a nézők

- az edző figyelme

- a csapattársak elvárása

- és sokszor a szülők hangja a pálya széléről.

A játék már nem csak játék, teljesítmény. Minél fontosabbá válik, annál nehezebb felszabadultan játszani.

A túlizgulás egyik jele, amikor a gyerek gondolkodni kezd a pályán. Nem a játék ritmusára reagál, hanem a fejében futó gondolatokra.

"Mi van, ha elrontom?"
"Mit fog szólni az edző?"
"Mit szól majd apa?"
"Mi lesz, ha kihagyom?"

Ezek a gondolatok nem látványosak, mégis nagyon erősek. Feszültséget hoznak a testbe, beszűkítik a figyelmet, és eltűnik az a könnyedség, ami edzésen még természetes volt.

A gyerek ilyenkor már nem játszik, hanem próbál nem hibázni, és ez a kettő nem ugyanaz.

Ilyenkor a test megfeszül, a mozgás bizonytalanabbá válik, és a döntések is lassabbak lesznek.

A legjobb játékok nem akkor születnek, amikor valaki mindent tökéletesen akar csinálni, hanem akkor, amikor mer játszani.

A legfontosabb: a biztonság érzése, amiben benne van a szabadság, belefér a hiba, és nem fél a következményektől.

A fiatal sportolóknak hatalmas segítséget jelent, ha tudják, hogy nem attól értékesek, hogy éppen gólt lőnek-e vagy sem. Hogy nem egy lövéssel dől el a jövője. Hogy nem egyetlen meccs határozza meg, hogy milyen játékos.

A szülő szerepe ilyenkor nem az elemzés vagy a kritika, hanem az a nyugodt háttér, az a biztonság, amelyből a gyerek erőt meríthet.

A mentális felkészülés is a sport része. 
Sok fiatal focista küzd versenydrukkal vagy önbizalomhiánnyal. Ez teljesen természetes része a sportnak.

A mentális támogatás segíthet abban, hogy a gyerek:

- jobban kezelje a mérkőzések előtti feszültséget

- bízzon a saját képességeiben

- felszabadultabban játsszon a pályán.

Amikor a gyerek újra élvezni kezdi a játékot, gyakran a teljesítménye is magától javul.